2013. július 8., hétfő

Hogyan fotózzam a gyermekemet? VI. Ha már elfáradtak...


A kis gézengúzokat nem könnyű követni a fotómasinával. Föl-le ugrándoznak, gyakran hátat fordítanak, de számomra az is fejtörést okoz, amikor hozzám beszélnek, felém tartanak.
 
Sokan felemlegették már nekem, hogy milyen egyszerű lehet a dolgom, hiszen nem kell messzire menni a fotóalanyokért. Három gyermek fényképezése épp elegendő gyakorlási lehetőséget nyújt.
A válaszom minden esetben ez vot: a sajátomat sokkal nehezebb fényképeznem, mint más gyermekét.
 
Egyrészt azért, mert a velük töltött rövidke idő szeretném, ha meghitt lenne, amikor maximálisan egymásra figyelünk, másrészt pedig állandóan engem keresnek a kamera mögött. Azok a képek, melyeken beszélnek, ill. felém közelednek, általában nem valami jólsikerültek.
 
Ennek ellenére időnként nem árt megörökíteni egy-egy kedves jelenetet, s mikor már nagyon kimerültek, újra gépet ragadni, kihasználva a percekig tartó nyugalmat.
 
 
 
Drága szomszédasszonykám egy alkalommal párnából, baldahinból készített mehitt kis kuckót gyermekeinknek. A csalogató puha párnára Zsófi dőlt le elsőként. Láthatóan élvezte a pihenést. Még a levendulakoszorú is a fején maradt...
 
Mozdulatai lelassultak, figyelme lenyugodott. Így könnyű volt fotózni!

Amint láthatod, vele egy magasságba ereszkedtem, s alakját középre komponáltam. A baldahinnal szándékosan takartam, hogy érzékelhető legyen a hangulat, melyben részünk lehetett.
 
TIPP: Építsetek együtt kuckót, aztán heveredjenek le a takaróra! Piknikezzetek a kislányokkal a naplementében, vigyétek magatokkal a kisfiad legkedvesebb mackóját, vagy egy szép mesekönyvet, s máris kész a tökéletes dekoráció!
 
Ha elkészültél a szép fotóiddal, feküdj Te is közéjük, hogy együtt élvezzétek a gyönyörű nyári időt!
Mert olyan hamar felnőnek...
 
 
Budaházi Anikó
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése