2013. május 3., péntek

Lefotóztad, mégsem vagy elégedett?

Általában azért fényképezünk, mert szeretnénk rögzíteni egy nekünk megtetsző témát, jelenetet.

Kezünkben a gép, beállítottuk a témát, ám sokszor így is oly balul sül el! Pedig ugyanazt néztük, mint amit fotóztunk, valamiért mégsem jön a várt eredmény. Hol lehet a hiba?
Az a helyzet, hogy a fotómasina és a mi szemünk nem ugyanúgy működik. Egyrészt a mi beépített "zoom"-unk sokszor sokkal jobb teljesítményű, mint a gépünkké. Mondok egy példát. Szerettem volna lefotózni a madarat a fán. Nem is volt nagyon távol, szép volt az ág vonala és a madár helyzete együtt. Gondoltam, ezt a részletet szeretném kiragadni, ez a nekem tetsző kép. Vettem is gyorsan a fényképezőt, de hiába fókuszáltam, nem tudtam eléggé ráközelíteni. Később a számítógép segítségével vágtam a kép széleiből, de sajnos nagyon kicsi lett a fotó, és ez a minőség rovására ment.

A legfontosabb: ne a hangulatot, hanem a látványt örökítsd meg! Amikor például elutaztam egy pápai audienciára, rengeteg képet készítettem arról, ahogy a messzi távolban ott ül II. János Pál pápa, előtte pedig a hatalmas tömeg. Okultam: elég lett volna néhány felvétel, ugyanis az összes egyformára sikeredett! A hangulat hevében fotóztam, és nem a látványra figyeltem kattogtatás közben.

Amikor az ember hevesen fotóz, gyakorta elfeledkezik a lényegről. Pl. ajándékbontás alkalmával gyakran megesik, hogy a gyerek hátáról készülnek a fotók, központban az ajándékkal. Pedig milyen nagyszerű azt a pillanatot megörökíteni, amikor kiül a gyermek arcára a döbbenet és öröm, amikor meglátja a hőn óhajtott játékot! A bontogatásról szóló száz felvételből 99-et akár ki is lehet dobni. Ez az egy pillanat az, amit érdemes kivárni.

Gyakran abból adódik a probléma, hogy figyelmen kívül hagyjuk a tényt, miszerint szemünk szoros összeköttetésben áll a figyelmünkkel, és van, hogy nem veszünk észre olyan tényezőket, amik a kép öszhatását rontják. Mondok ismét egy példát, hogy jobban megértsd. Amikor Budapesten a rakparton autóztam, nagyon megtetszett a hidak látványa. Mivel nagy volt a dugó, nem jöttem zavarba, gyorsan fotózni kezdtem. A képen egy hatalmas oszlop zavarta meg a látványt. Ezt én nem vettem észre fotózás közben, ugyanis a figyelmem a hídon volt. Amikor fényképet készítesz, tanulj az én hibáimból is, vagyis vegyél mindent figyelembe, azokat a csúnya vezetékeket is a magasban! Ha egy kicsit is úgy gondolod, zavaró a képen, hidd el, amikor előhívatod a fotót, még jobban fognak érvényesülni, ezzel rontva az összhatást.

Erre a két problémára, vagyis a figyelmünk, és a fókuszáló képességünk fényképezésbe való átültetésére van egy elég jó megoldás: ez a teleobjektív (minél nagyobb zoommal). Miért jelent megoldást? Egyrészt azért, mert közel hozhatod a témát, felnagyíthatod a nagy távolság ellenére is, másrészt pedig azért, mert bármikor megteheted, hogy tág rekesszel fotózol, vagyis egy adott pontra fókuszálsz, s minden, ami azon kívül esik, homályossá, semlegessé válik. Ha nincsen ilyesfajta variációs lehetőség a kamerádon, használd a portré üzemmódot. Ennél a legkisebb a rekeszbeállítás.

Tovább is van, mondjam még?

Legközelebb a torzításokról írok.

Tarts velem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése